Több mint 50 évvel ezelőtt lépett először ember a Hold felszínére, egy olyan program révén, amire az Egyesült Államok nem sajnálta a pénzt.

A sas leszállt

1969. július 20-án szállt le a Holdra az Apollo-11 űrhajó, a holdexpedíció volt az első olyan alkalom, amikor az ember először lépett egy másik égitest felszínére. Az expedíció alig másfél hétig tartott:
– az űrhajó 1969. július 16-án szállt fel a floridai Kennedy Űrközpontból;
– július 19-én Hold körüli pályára állt;
– július 20-án az Apollo-11 űrkompja, az Eagle (sas) leszállt a Holdra, a Nyugalom Tengerén;
– július 21-én elsőként Neil Armstrong, majd negyedórával később Edwin Aldrin is a Hold felszínére lépett;
– a holdséta mindössze 2 órán, a teljes holdfelszíni tartózkodás pedig valamivel több mint 20 órán keresztül tartott,
majd a holdkomp és a parancsnoki modul ismét egyesült, az Apollo-11 pedig július 24-én a Földön landolt.

Nem volt olcsó művelet

Ahhoz, hogy az 1960-as években kibontakozó űrversenyben végül az amerikaiak győzedelmeskedjenek, egészen elképesztő erőforrásokat mozgósított az Egyesült Államok. John Fitzgerald Kennedy amerikai elnök 1962-ben tűzte ki a célt az Egyesült Államok elé, hogy az évtized végére embert kell juttatni a Holdra, ehhez pedig mai ésszel felfoghatatlan költségvetési támogatást nyújtottak. A kihívás nem volt kicsi, hiszen amikor Kennedy kitűzte a célt, az Egyesült Államok csupán arra volt képes, hogy földkörüli pályára állítson olyan űrkapszulát, ami már képes volt embert is szállítani.

A pénz azonban nem volt akadály,

– miközben a (június 30-án végződő) 1962-es költségvetési évben szövetségi szinten még csak 1,2 milliárd dollárt, mai áron csupán 11 milliárd dollárt költöttek űrkutatásra,
– addig az 1965-ös költségvetésben már négyszer akkora összeget tett ki az űrkutatás, a teljes keret felét az Apollo-programra költötték.
– Az 1970-es évek elejéig tartó teljes program összesen 25,4 milliárd dollárt, mai áron közel 180 milliárd dollárt emésztett fel,
a misszió legdrágább eleme az Apollo űrhajó (parancsnoki egység + holdkomp) és a kilövésnél használt Saturn V három fokozatú rakéta volt, utóbbi egyszeri kilövése akár 375 millió dollárba (mai áron több milliárd dollárba) került.
– Az Apollo-programmal nem csak abszolút értékben, de a GDP arányában is látványosan elszálltak az amerikai űrkutatási költségek, miközben 1962-ben a GDP közel 0,2 százalékának megfelelő összeget költötte az Egyesült Államok a NASA-ra, addig 1965-ben már a bruttó nemzeti össztermék több mint 0,7 százalékát. Ez utóbbi volt egyébként a csúcs, az azt követő években folyamatosan csökkent a GDP-arányos NASA-költés, főként az után, hogy 1969-ben sikeres volt a holdraszállás.

Neil Armstrong, Buzz Aldrin és Michael Collins az Apollo 11 holdraszállási misszióból részt vesz a repülés előtti sajtótájékoztatón az 1. épület aulájában, 1969. július 5-én.

Jelenleg az Egyesült Államok GDP-jének csupán 0,1 százalékát fordítják a NASA támogatására, és a következő években sem lehet arra számítani, hogy érdemben növekedjen az űrkutatásra szánt összeg. Pedig Donald Trump nem kis célokat tűzött ki, 2024-ben újra embert kell juttatnia az Egyesült Államoknak a Holdra, hosszabb távon pedig képesnek kellene lennie arra, hogy a Marsra is eljuttasson asztronautákat, a célokhoz megfelelő költségvetési forrásokat azonban egyelőre nem rendeltek.

Ezen az ábrán látható, hogy mekkora összeget költött a GDP százalékában az Egyesült Államok űrkutatásra:

Kép: Commerzbank

(Forrás: portfolio.hu, fotók: Shutterstock & Unsplash)