Gondoltad volna, hogy a San Franciscó-i kábelvasút a világ utolsó, még működő kábelvontatású városi tömegközlekedési eszköze?

San Francisco egyik legismertebb nevezetessége a kábelvasút, ami része a városi tömegközlekedési hálózatnak, ám többnyire csak a turisták használják. Az eredetileg 23 vonalból álló hálózatból mára mindössze csak három vonal maradt fenn.

Robbanásszerű fejlődésnek indult San Francisco a XIX. század második felében. Itt rakták ki az Ázsiából Amerikába érkező áruforgalom nagy részét és a bevándorlók tömegeit. Milliók jöttek Kínából olcsó munkaerőnek az építkezésekre, akiket újabb milliók követtek az elsők kiszolgálására. Az Ázsiából érkező bevándorlók tömegére jellemző, hogy a kínaiak többsége nem személyszállító hajókon, hanem teherszállító vitorlások rakterében érkezett.

Lóvasút San Franciscóban, 1870-ből.  (Forrás: San Francisco History Center, San Francisco Public Library)

Az öböl menti hegyekre épült város közlekedését nem tudta megoldani az akkoriban terjedő gőzvontatású városi vasúttal, mert a meredek utcákon az adhéziós vontatás tapadása nem volt elég. Lóvasúttal is próbálkoztak, de az erős emelkedő miatt csak kisebb kocsikat lehetett alkalmazni, ráadásul a lovak ugyanazzal a problémával küzdöttek, mint a vaskerekű gőzösök: a tapadás hiányával. A lovak patája gyakran megcsúszott a kövezeten, emiatt több baleset is történt. Egy Skóciából származó mérnök, Andrew Smith Hallidie kereste a megoldást a meredek utcák közlekedésére, amely egyben a lovak szenvedésének is véget vetett volna. Egy – San Franciscóban – közismert történet szerint épp előtte csúszott el egy lovasúti fogat, az utcán visszaguruló kocsi miatt többen meghaltak.

San Francisco egy tengerparti város, melynek utcái igen meredekek. A városban próbálkoztak lóvasút építésével, ám a nagy lejtők és emelkedők igencsak próbára tették a lovakat. Több baleset is történt a megcsúszó lovak és az elszabaduló kocsik miatt.

A megoldás egy kábelvontatású vasúti rendszer lett, melynek során az erőgépeket fixen telepítették, a sínek középvonalában egy állandóan haladó drótkötél mozog mintegy 15 km/h sebességgel. A síneken közlekedő kocsik ezt a drótkötelet ragadják meg, majd a drótkötél elvontatja a kocsikat a megfelelő helyre. A megállás úgy történik, hogy a kocsi vezetője egyszerűen elengedi a drótkötelet és befékezi a kocsit.

A gépházak több kábelhurkot hajtottak, melyek csak részben jelölték ki a viszonylatokat. Egy grip car az útvonalán rá tudott csatlakozni másik kötélre.

Az első vonal 1873-ban Clay Street Hill Railroad néven indult el. A technológia jól bevált, hiszen 1890-re már 23 vonalból álló hálózat üzemelt a városban. A fénykor csak rövid ideig tartott, először a villamosok miatt zártak be több vonalat, majd később az autók miatt. A nagy San Franciscó-i földrengés és tűzvész sem kedvezett a fennmaradásnak. A szinte teljesen elpusztult várost a nulláról kellett ismét felépíteni, melybe a régi és elavultnak számító kötélvasút már nem tartozott bele.

Az újjáépítés során nem állították helyre a teljes hálózatot. San Francisco legforgalmasabb útján, a kompkikötőhöz vezető Market Street-en az utca lejtviszonyai lehetővé tették a jóval egyszerűbb, hagyományos villamosvonal kiépítését is. A cable car hálózata a következő évszázadban megmaradt a Market Street-től északra fekvő városnegyedekben. Többször változtak a viszonylatok, a bonyolult kötélpályát villámgyorsan helyezték át egyik utcáról a másikra, ha az üzleti érdek megkívánta. A karbantartás viszont elmaradt, aminek következtében a második világháború után a hálózat műszaki állapota leromlott, illetve néhány utca már a villamosoknak is túl meredeknek bizonyult, ezért a város vezetősége buszokra akarta cserélni az egész rendszert. Szerencsére a város polgárai némi civil összefogással meggyőzték a polgármestert arról, hogy San Francisco nem lenne ugyanaz, ha a turistáknak cable car helyett buszokkal kéne beérni. Kompromisszumos megoldás született: három vonalat és a Washington Street gépházát védetté nyilvánították, a többit megszüntették.

Kevéssé ismert tény, hogy cable car Amerika más városaiban is közlekedett, de azok hosszabb-rövidebb működés után megszűntek.

A rendszer tehát a város védjegyévé és már a turisták kedvencévé is vált, ezért 60 millió dolláros beruházással 1982-1984 között felújították: teljesen újjáépítették a pályát és a köteleket hajtó gépeket.

Napjainkban évi 7 millió turista utazik rajta, így hosszútávú fennmaradása biztosnak látszik.

Psszt! Mielőtt kilépnél, használd ki a lehetőséget, és lesd meg nyugati parti ajánlatainkat az amerikaneked.com oldalunkon!